1991-ben a rendszerváltozás lehetővé tette, hogy a három történelmi egyház rákoskeresztúri vezetőinek összefogásaként, Isten segítségével megkezdte működését az egyházi iskola. 
"Egyházi" iskola a kerületben? 
Pedagógusoknak, szülőknek, na meg a gyereekknek is teljesen újnak tűnt. Sokan örültek az intézmény indulásának, de sokan kételkedtek létjogosultságában. 
Első igazgatónőnk Kucsma Mária sok-sok szeretettel, időt és fáradtságot nem kímélve szervezte, koordinálta az iskola indítását. Megszervezte a diákok beiratkozását, padokért, egyéb felszerelésekért kilincselt. Pedagógusokat hívott, nyert meg egy nemes cél érdekében. A kezdő tantestület még csak 7 főből állt. Íme: Kucsma Mária igazgatónő, aki egyben osztályfőnök is volt, Kozma Jánosné, Kósa Lászlóné, Molnár Józsefné, Mukkné Kovács Csilla, Ridegné Várnai Hedvig, Nagyné Czoboly Mária. 
Igen szokatlan és furcsa körülmények között volt az alakuló értekezlet, mert Snell György atya lakásán, egy hosszú asztal körül ült össze a mákszemnyi tantestület és az egyházak képviselői. 
1991. szeptember 1-jén négy osztálynyi izgatott gyerek várta kíváncsian, hogy igazi iskolás legyen. Szülők, akik bíztak abban, hogy ott az Akácvirág utcai lila óvoda épületében hitre, szeretetre, maradandóbb értékekre és nem mellékesen betűvetésre is megtanítják gyermekeiket. Köszönet nekik a bizalomért, a hitükért, hogy merték vállalni az elsők nem mindig hálás szerepét. 
Az első tanév nagyon családias hangulatban telt el. Mindenki mindenkit ismert. A szülőkkel szoros kapcsolat alakult ki. A négy osztály közösen járt színházba, kirándulni. 
Nem szabad megfeletkeznünk azokról sem, akik a pedagógusok munkáját segítették. Sárdi Karcsi bácsi és felesége, Magdi néni, mint igazi pedellusok mindenről tudtak, minden nebulót ismertek, mindenkihez volt néhány kedves, olykor útbaigazító szavuk. Nagy Rózsa, vagyis Rózsika néni és kolléganője a második esztendőben jöttek iskolánkba, és porcíozták gyermekeinknek az ebédet, mellé a sok kedves, jó szót. Repetáért mindig lehetett menni, legfeljebb csak simogatás, mosoly, esetleg üres kenyér jutott, amit akkora szeretettel tudtak adni, hogy elfeledtette az éhséget is. 
A második évre újabb 3 osztállyal bővültünk. S mert az első épületünket kinőttük, így a régi katolikus iskola un. fehér épületét kaptuk meg. Az épület jellegéből adódóan kezdtünk már iskolaforma lenni. 
Két év után ezt az épületet is el kellet hagynunk, mert újabb osztályokkal gyarapodtunk. Új kollégákkal bővült a tantestület. 
A Cinkotai út sarkán lévő, a mai Bartók Béla Zeneiskola épületét vehettük birtokunkba. A körülmények nem voltak olyan jók, mert az utca zaja és bűze néha elviselhetetlennek tűnt, de a felszereltségünk egyre gazdagodott. Már tornatermet is ki tudtunk alakítani, sőt 9 számítógéppel - igaz, csak szakkörszerűen - kedveztünk a számítástechnika iránt érdeklődőknek is. 
Az iskolavezetés életében személyi változás történt, mert igazgatónőnk betegsége miatt az intézmény vezetésével Asztalosné Lendér Erikát bízta meg a fenntartó katolikus főegyházmegye. 
Közben tovább növekedtünk, és iskolánk, "kamaszkorába lépve" átköltözött a szomszédos Pesti úti iskola panelépületébe. Az épület igen megviselt állapotban volt. alapos felújítás kezdődött a nyár folyamán. A munkálatokban diákok, pedagógusok, szülők egyaránt részt vettek. A festés, mázolás mellett egy kis kápolna kialakítására is sor került. A mozgalmas költözések ideje lejárt, tárgyi feltételeink is évről évre javultak. Lassanként lecseréltük a rossz iskolapadokat, székeket. Nyelvi labort, számítástechnika termet és nem utolsósorban mára már több ezer kötetes könyvtárt hoztunk létre. Itt indulhatott el a hatosztályos gimnáziumi képzésünk amellett, hogy akik nem akartak vagy nem tudtak ott továbbtanulni, azok maradhattak a 8. osztályig. 
1999-ben búcsúztattuk első nyolcadikosainkat. Nehéz volt tőlük elválni. Szinte saját, vér szerinti gyermekeinknek éreztük őket. Azóta elballagott számos gimnáziumi és általános iskolai osztály. A tantestület mára már meghaladja az 50 főt. 
Mitől "egyházi" az iskola? - kérdezik még ma is gyakran. Néhányan talán úgy vélekednek: az egyház tartja fönn. Azonban, akik itt dolgoznak, és akiknek itt tanul a gyermekük, tudják megadni a hiteles választ. Mi, itt tanítók célként tűztük ki, hogy azt a szeretetet, amit Krisztustól kaptunk, továbbadjuk. Tudjuk, a mai zűrzavaros világban nagy feladatot kaptunk. Értéket teremteni, értéket közvetíteni. Igazi, maradandó emberi értékeket, a múlt, a hagyományok tiszteletét, a jelen értékeinek megbecsülését, továbbadását. 

Köszönjük Istennek, hogy ebben az értékteremtő munkában az Ő munkatársai lehetünk.